anonim perspektívák

Címke: magyar gazdaság

  • NEM LESZ MEGEGYEZÉS AZ UNIÓVAL – MAGYARORSZÁG NEM KAP PÉNZT!

    NEM LESZ MEGEGYEZÉS AZ UNIÓVAL – MAGYARORSZÁG NEM KAP PÉNZT!

    Amint az némiképp soványan, savanyúan, de mégiscsak kiderült a Gulyás Gergely által letolt kormányinfón, a magyar kormány végül 22-én, még éjfél előtt elküldte válaszlevelét az Európai Bizottságnak. Ez az a levél, amelyben Magyarországnak, pontosabban a Kicsinek és körének fel kéne sorolnia, hogy milyen lépéseket tesz meg az EB jogállamisági aggályainak tompítására.
    A TYS Media Project értesülései szerint, a válaszlevél nem változott ki túl nagy örömöt az EB tagjai között, egy, a brüsszeli döntéshozatali folyamatokra rálátó informátorunk szerint pedig a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy Magyarország nem kapja meg a helyreállítási alapból járó pénzeket.

    A TYS informátora szerint a helyzet a következő:

    1. Magyarország, pontosabban Orbán Viktor még tavaly visszautasította a helyreállítási alapból hitel formájában lehívható pénzeket. Majd, amikor kiderült, hogy a vissza nem térítendő támogatások is komoly korrupcióellenes intézkedésekhez kötődnek, illetve, hogy ezeknek az összegeknek a lehívása is erős feltételrendszerhez kötődik, elengedte a történetet, majd az idei magyarországi választásokig nem is foglalkozott vele komolyabban.
    2. A vissza nem terítendő támogatások érdekében minden ország pontos tervet nyújt be arról, hogy mire és milyen ütemben szeretné elkölteni ezeket az összegeket. A terveket nem egyszerű megírni, azok sok uniós szemponttal kell összhangban legyenek, hogy kellően érzékeltessem: stadionokra egy eurócentet sem lehet költeni belőlük. A Magyarország által tavaly leadott terv sem volt túl profin kidolgozva, igazából alibimunkának tűnik. Mintha Budapesten azt gondolták volna, hogy ez vissza nem térítendő támogatás, így nem kell túfilozófálni, adják ide, majd mi elköltjük. Hát, a helyreállítási alap mögött húzódó filozófiának pont ez a lényege: nem lehet csak úgy elkölteni…
    3. A sikeres terveket leadó országok zöme, pontosabban az összes, még a háború előtt adta le ezeket a terveket, így aztán a háború miatt előállt új helyzet, a bekövetkező változások már nem finanszírozhatóak ezekből a pénzekből. Több ország is próbálkozott már azzal, hogy újratárgyalja a leadott tervét, hivatkozva a háborúra, vagy épp az energiaválságra, (például Románia – TYS megjegyzése) ezeknek a kérelmeknek a Bizottság eddig ellenállt – a finanszírozás átalakítása ugyanis ismét összeurópai üggyé válna, ami könnyen káoszba torkollhat. Magyarország azonban némiképp előnybe kerülhet, ha a tervét már a háborús következmények ismeretében adja le – ez óhatatlanul is feszültségeket szül a tagállamok körében, ugyanis ez jogosulatlan versenyelőnynek is olvasható, de ez még áthidalható – a tavaly leadott magyar terv finanszírozási ütemének átszervezésével, az azokban foglaltak elfogadásával stb.
    4. A nyugati politikusok nagyon nehezen tudnánk elmagyarázni saját szavazóiknak, hogy végül miért szavazták meg a Magyarországnak, másképp fogalmazva, az Orbán Viktornak járó pénzeket. Egyszerűen ott tart a nyugati világ, hogy egy államfő, miniszterelnök, EP-képviselő sem engedheti meg magának, hogy szavazóiban az a kép alakuljon ki, mintha Orbán Viktor ismét győzött volna – ahogy azt a budapestiek mondják: „kimozogta”
    5. Magyarország oroszbarát politikája szintén akadálya annak, hogy megegyezés szülessen. Az ország, amely nem engedi át területén a vele szövetséges államok fegyverszállítmányait, ahol az állami kézben levő média egyrészt folyamatosan azt orosz propagandát közvetíti, másrészt vég nélkül az Unió hanyatlását kívánja, azzal nagyon nehéz barátságos viszonyt ápolni.
    6. A vétók: talán ez az egyik legsúlyosabb ok. Magyarország sokszor vétózott, bár volt olyan ügy, amelyben a nyugati felek is elfogadták a magyar szempontokat, mint például a kőolajra kivetett embargó, ami alól Magyarország úgy kapott felmentést, hogy ezért nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennie, minden nyugati államfő szolidáris volt ebben a kérdésben Magyarországgal, lévén az ország oroszfüggősége a kőolaj terén nem titok senki előtt. Azonban a Kirill pátriárka miatt bemondott magyar vétó, a globális minimadó elleni szavazás, vagy a gázfogyasztás 15 százalékos visszafogása elleni magyar szavazat olyan üzenetet küldött az Unió vezető intézményei felé, mintha Magyarország nem az Unió tagja lenne, vagy nem akarna azt lenni. Nos, a helyreállítási alapok összegét az Európai Bizottság hitelként vette fel, így ezek nem olyan összegek, amelyek automatikusan, a csatlakozási szerződés alapján járnának bármely uniós tagállamnak – ezért is lehetett rá külön feltételrendszert kidolgozni. A vétók, és úgy általában Magyarország viselkedése miatt joggal merül fel a kérdés: ha a tagállamok vállalják, hogy visszafizetik részüket, de Magyarország majd ismét különutakon indul el, akkor a feltételrendszer értelmében a többi tagállamnak kell kifizetnie Magyarország helyett is a hitelrészt. Márpedig a bizalom Budapest irányába elfogyott. Így aztán ha az EB még elfogadná a magyarok válaszlevelét, a helyreállítás pénzek csak akkor indulnának meg Budapest felé, ha arra a tagállamok miniszterelnökeit, államfőt tömörítő Európai Tanács is megszavazza – itt pedig szinte biztos, hogy nem fog átmenni. Kérdés csak az: a Bizottság dobja vissza a válaszlevelet, ezzel megkíméli Magyarországot egy iszonyúan nagy blamázstól (képzeljük csak el, a 27 tagállamból nagyjából 15-en konkrétan ellene szavaznak, miközben Budapest mellett immár a lengyelek sem biztos, hogy leteszik a voksukat), vagy az által megfogalmazott vélemény mellett továbbküldi a Tanácshoz szavazásra, azzal a céllal, hogy Orbán Viktor és a magyar kormány egy, az Unió eddigi történelmében is példátlan pofont kapjon. Míg az előbb felsoroltak politikai megfontolások alapján kialakuló válaszok, addig ez utóbbi már érzelemi kérdés lehet, azaz, lehet, hogy Ursula von der Leyen majd úgy érzi, eljött az idő, hogy a budapesti látogatásán elszenvedett megalázását visszafizesse Viktornak, és elküldi a magyar tervet a Tanács elé szavazásra.
    A TYS egyébként azt is megkérdezte az informátoraitól, hogy miként látja: Magyarország ilyen mértékű megleckéztetése nem eredményezi-e azt, hogy Orbán Viktor végül tényleg kilépteti az országot az Unióból? Nos, mint kiderült, ez már nem szerepel az első számú szempontok között – igazság szerint akadnak olyan erősebbnek számító tagállamok, akik kifejezetten szeretnének megszabadulni a demokráciát leromboló Magyarországtól, míg a többség úgy van vele, hogy Orbán vagy alkalmazkodik a közösséghez, ahogy azt mindenki megteszi, természetesen érdekeik fenntartása, képviselete mellett, vagy, ha neki bent nem tetszik, akkor kint tágasabb. Magyarán: Magyarország esetleges Unióból való kilépése már nem hoz lázba senkit – és ez a legrosszabb, ami történhet egy alapvetően zsarolásra, kemény alkudozásokra, vétókra építő miniszterelnökkel: nem veszik már őt komolyan.
    Hát, itt tartunk most.
    Megérte, kedves magyar szavazópolgár?
    2022. augusztus 25.
    Hanna
  • 9 OK ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI: MAGYARORSZÁG ÖSSZEOMLIK

    9 OK ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI: MAGYARORSZÁG ÖSSZEOMLIK

    Most, hogy Orbániában elérte az euró a 402 forintos árfolyamot, szólnunk kell azoknak, akiket ez meglepett, hogy ez így van rendjén. Sőt, lesz ez még rosszabb is.
    Vegyük csak szépen, sorban, hogy miket is rontott el az Orbán-kormány, és miért kopogtat Magyarország ajtajáén a csőd.

    1. NINCS PÉNZ

    A Kicsi zseniális lépésként, igazi hős Brüsszel-ellenes harcosként visszautasította a Next GenerationEU alapból felkínált alacsony kamatú kölcsönt, a vissza nem térítendő alapokhoz pedig nem fér hozzá, mert nem adott le megfelelő terveket. Az uniós alapokat a jogállamisági problémák késleltetik, az orosz pénzek pedig fogytán vannak, vagy már el is fogytak, és nem lesz belőlük utánpótlás.

    2. KIRILL

    Amikor Viktor-Viktor úgy lengette be a vétót Kirill miatt, hogy azelőtt 24 órával állapodott meg a hatodik szankciós csomag elfogadásáról, akkor a Kicsi összetörte a róla szóló illúziók utolsó porcelánbabáját. Addig ugyanis az volt az általános vélemény az eurokraták körében, hogy Viktorral nehéz megalkudni, de, ha sikerült, akkor azt mindig betartja. Nos, ez az imizs megdőlt, és jól mutatja a kedves vezető elmeállapotát, hogy mai napig nem jött rá: saját magának ártott ezzel a legtöbbet. Továbbra is hősként tekint magára, a vallásszabadság megvédőjére stb. Gyakorlatilag Viktor-Viktor már nemcsak patás ördög, hanem hazudozó is egyben – ez utóbbi pedig az első szög lehet politikai koporsójában.

    3. ÁRSAPKA

    A piaci szereplők azt még benyelték volna, hogy a választási kampányban ársapka van az üzemanyagon, mert láttak ők ennél rosszabbat is, de azt már nehezen, hogy két hónappal a választások után is megvan, és semmi jele annak, hogy kivezetnék. Magyarországra így már nem éri meg üzemanyagot exportálni, és a MOL-nak hamarosan majd egyedül kell ellátnia a magyar piacot, a kisebb benzinkutak tönkremennek, vagy már tönkre is mentek. A legutóbbi hír, hogy a kormány hozzányúlt a kőolajtartalékokhoz, hogy tovább tudja tartani az ársapkát. Magyarán: nem a távoli jövőt, hanem az augusztusi, szeptemberi hónapokat élik fel, bízva abban, hogy addig valami majd csak lesz. Nem lesz!

    4. TITKOSSZOLGÁLAT

    Az egy dolog, hogy Kocsis Máté és Gulyás Gergely egymásnak homlokegyenest nyilatkozatokat tesz a Pegasus-ügyről, de azt már senki sem hiszi el a nemzetközi szereplők közül, hogy Magyarország külügyminisztériumának számítógépeit csak úgy feltörték az oroszok. A gyanúalapos, és nem minden alap nélküli: a magyar hatóságok egy része hagyta az oroszokat betörni a gépekre, akik így NATO és EU anyagokhoz férhettek hozzá. Túl azon, hogy a nemzetközi, főként nyugati titkosszolgálatok már eddig is óvatosak voltak a magyar kollégákkal szemben, az is nyílt titkok, hogy a háború kezdete után, amikor látták, hogy Orbán szembemegy a forgalommal, szinte nullára állították le a titkosszolgálati információcserét. Nemcsak az amerikai, vagy a nyugat-európai államok titkosszolgálatairól beszélünk, hanem az Európai Uniós egység koordinálása szakszolgálatairól is. Ez pedig az üzleti életre is kihat: senki nem akar adni pénzt egy olyan országnak, amelyre még csak rálátásuk sincs, akiben immár nem bízik senki, ahol a „szavatartó” miniszterelnök imázsa is szertefoszlott (lásd 2. pont), és amelyik összejátszik az ellenséggel. Hogy a hivatalos intézmények így gondolkoznak az érthető, de érthető a magánbefektetők szempontjából is: ki akarná oda vinni a pénzét, ahol azt a kormány egy mozdulattal elveheti tőle extraprofitadó formájában?

    5. A KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJA

    Egyrészt összevisszaság van az ilyen irányú kormánykommunikációban, és ez még békeidőben is zavart okoz, hát még egy olyan országban, ahol… – lásd a 4. pontot! Az ársapka erőltetett fenntartása, az MNB kamatemeléseinek elmaradása, az ezzel kapcsolatos kétértelmű kommunikáció, a kormány harcias, de piacellenes nyilatkozatai mind-mind azt az üzenet közvetítik, hogy nincs értelme forintban üzletet kötni, mert arra csak ráfázni lehet. Nehezíti a forint jövőjét az a kép is, hogy egyelőre nem, látni azt sem, hogy honnan jutna tőkéhez a magyar gazdaság, mivel az uniós pénzek körül nagy a bizonytalanság, sőt, ha fogadni kéne, akkor vélhetően arra fogadna a gazdasági szereplők többsége, hogy ezek nem érkeznek meg Magyarországra, lásd 1. pont. ÉS akkor azzal fenygeti a kormány a különadót utasaira ráterhelő utazási cégeket, hogy behajtja rajtuk, meggátolja őket ebben… Az egésznek inkább olyan Belorusszia-szaga van, és nem az európai civilizációban megszokott üzletmenetet mutatja.

    6. ENERGIAVÁLSÁG MAGYARORSZÁGON

    Miközben az összes gazdasági szerelő látja, hogy Magyarországon közel a pillanat, amikor kiürülnek a gáz- és üzemanyag tartályok, a kormány nemcsak, hogy semmilyen intézkedést nem tervez a tartalékok megőrzésére, a fogyasztás visszafogására, hanem egyenesen bátorítja azt. A magyarnak úgy kell élnie, min tha se háború, se koronavírusjárvány nem lett volna soha, és ezért az illúzióért semmi sem drága. A 3. pontban már írtuk, hogy az üzemanyagtartalékokhoz is hozzányúlt a kormány, tegyük hozzá, hogy a gáztározók alig lépték túl a 25 százalékos telitettségi szintet, miközben februárban állt ez még nyolc százalékon is. Az európai országokban törvény tiltja, hogy a tározókat 25 százalék alá ürítsék, ez stratégiailag fontos, egy kimaradás, energiaválság esetén ezekből lehet működtetni a kórházakat és a főbb intézményeket. A magyar kormány viszont semmiféle, a jövőbe mutató felelősséget nem akar felvállalni és vélhetően nem is gondolkodik ilyesmiben, ez viszont az ipari befektetőket és az ipari szereplőket ejti gondolkodóba: mit kezdnek gyáraikkal, üzemeikkel, ha nem lesz energia Magyarországon? Ráadásul az eddigi gyakorlat azt mutatja, ha beüt a gikszer, akkor a magyar kormány elsőként rajtuk, az iparosokon veri el a port fogyasztási korlátozással, vagy valami hasonlóval. Ötleteik biztos lesznek, nem kell őket félteni…

    7. A KORMÁNYZATI GONDOLKODÁS SIVÁRSÁGA

    Divat a magyar médiában a magyar kormányzatot dicsérni, amiért jól teljesít x vagy y szemszögből nézve, és még nagyobb divat Orbán Viktor zsenialitását dicsérni, akinek irányítása alatt negyedjére van meg a kétharmad és továbbra is kedvezményes a csirkefarhát, de ez a tudásnak nevezett valami nem zseniális, hanem olcsó vásári mutatvány, amire ráadásul irgalmatlan sok pénzt költöttek el. A kormánytagok sivársága abban mutatkozik meg, hogy szemmel láthatóan semmi, de semmi fogalmuk sincs a jövő technológiáiról, a jövő nagy kérdéseiről. Azt hiszik, hogy az óvodások nemi élete a legfontosabb kérdés a világon, és elég nekik ebben állást foglalni, máris bebiztosították az ország helyét egy boldog jövőben. Nem így van! Romániába nemsokára érkezik és üzembe helyezik az első amerikai gyártású nukleáris minireaktort. Bár a technológia kapcsán még sok a kérdőjel, de ezek csakis annak pénzügyi-gazdasági részére vonatkoznak, és nem a technológia biztonságára. A minireaktorokról sokan már úgy beszélnek, mint az energiaforrás jövőjéről, ha ez összejön, akkor Románia lesz az energetikai hub a térségben. Nem is titkolják, ezért lobbiztak az USA-nál, hogy idehozza a projektet. Ahogy a járvány alatt is szembeötlő volt, hogy mennyire nem képes a kormány az orvosi tudással lépést tartani (Orbán a lehetséges negyedik oltásról: úgy nézek ki mint egy ementáli sajt), ahogy azt is tudjuk, hogy olyan hibákat is lekövettek, amelyek emberéletekbe kerültek, de ezt továbbra is titkolják, pont úgy nem értik a háborút és annak hazánkra gyakorolt vonatkozásait, pont úgy nem értik az energiaválságot, és nem értik a szövetségesi magatartását lényegét, ahogy a diplomáciai szimbolikát is sutba vágják, a magyar külügyminisztérium, élén Szijjártóval és Menczerrel úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban, ráadásul nemcsak törnek -zúznak minden lépésükkel, hanem oda is szarnak a nappali közepére. Minderre pedig még büszkék is!

    8. TÁRSADALMI NIHILL

    Nincs ellenzéke sem a kormánynak, mert sikeresen leszalámizta őket, ez is olyan zsenialitás, amit a Kicsinek szoktak tulajdonítani, de most az a helyzet, hogy baj esetén az sincs, aki átvegye a kormányzást. Az országnak az a fele, amelyik nem fideszes – és jó nagy része ilyen – egyszerűen nem érzi úgy, hogy képviselve lenne, hogy érdekei legalább halványan megjelennének a kormány politikájában. Nincs meg a békés egyet nem értés kultúrája, és igény sem mutatkozik erre. Baj esetén az ország egyik fele egyszerűen kivonja magát a probléma megoldásából, mert egyrészt nem ők csinálták a bajt, másrészt oldják meg azok, akik a Fideszre szavaztak, és aligha mondhatja azt bárki, hogy ne lenne igazuk. Társadalmi szolidaritás nélkül azonban nem lehet túllépni a válságokon, a mostani pedig nem is akármilyen válságnak ígérkezik.

    9. A KORMÁNYSAJTÓ TELJES SÖTÉTSÉGE

    Ha azt mondtuk, hogy a társadalomban nincs igény a szolidaritásra, nincs meg a békés egyet nem értés kultúrája, akkor vessünk csak egy pillantást a kormánysajtóra. Kifejezetten keresztes hadjáratot folytatnak mindenféle árnyalt gondolkodás megjelenése ellen, pallossal üldöznek minden olyan cselekedet, ami a szolidaritás felé mutatna, miközben semmiféle szakmai szempont nem jelenik meg az általuk szerkesztett lapokban: sem a járványt, sem a háborút nem tudják közvetíteni a lakosság felé, helyette orosz propaganda megy nullahuszonnégyben, amit nem átallnak úgy nevezni, hogy ők a béke pártján állnak. A bűn azért is hatalmas, mert minden, de minden fogalmat elinfláltak, annyira, hogy Magyarországon ma már a nemzet, a béke, a betegség, az egészség, a klímaváltozás, a zöldpolitika, a vallásszabadság, a kereszténység, a méltóság, a jogállam stb., semmi, de semmi nem azt jelenti, amit az a világ civilizáltabb felén jelent. Nincsenek már szavaink sem, amivel leírhatnánk, hogy mit szeretnénk, mert ellopták őket.

    10. ÖSSZEOMLÁS

    Aki azt hiszi, hogy a fentiek súlyos problémák, olyanok, amelyek egy ország összeomlásához vezetnek, az nem téved. Rossz hír, hogy ezek mégcsak nem is a legsúlyosabbak, nem említettük a nemzetközi elszigetelődést, a gyűlöletben felnövő generációkat, a korszerű tudás hiányát, annak megszerzésére irányuló lehetőségek hiányát. A következménye mindennek csak egy lehet: Magyarország legtöbb két éven belül összeomlik!
    2022. június 13.