És a végén még az ukrán elnök is

Lehet tudni előre, hogy ez lesz? Igen.

Mondták is elegen.

Hiába.

A Kicsi mindent IS jobban tudott, tud és tudni fog. Mert neki sosincs igaza, mindig csak lesz, ahogy azt a magyar belpolitika legnagyobb seggnyalója, Menczer Tamás volt szíves közölni a pórral a Pesti Srácok nevű szennycsatornán. Sok sikert, akik kivárják a pillanatot, amíg Viktor-Viktornak igaza LESZ, a sírjuk fölött majd elénekeljük a Szép vagy, gyönyörű vagy, Nélküledország-ot, hegedűn kísér a Semjén Zsolt vonósnégyes, hortobágyi füttyszóra majd együtt ugrunk bele a gödörbe, Magyarországnak vége, kész, elmentünk, nem érdekel minket. Leszünk mi nélkülünk.

Addig is: itt vannak ezek a tanárok. Az X-ediket rúgták ki tegnap és ma, ebben a matekháziban X tart a végtelenhez, legalábbis addig, amíg az össze tanárt ki nem rúgják, a maradék önként távozik a hanyatló és fagyos-spórolós Berlinbe hamburgert árulni, ötször annyi fizetésért, amennyiért megoldhatta volna a képletet a magyar iskolaosztály táblájánál. Érik az újabb elbutított generáció, a hatalomnak csicskára van szüksége, nem önállóan gondolkodni tudókra, valaki szóljon Szókratésznek, hogy még mindig tartozik azzal a kakassal.

Lesz még baj, mert ez csak a cumifarok eleje, a makk hetes, a pikk ász hátravan, majd a dáma zárja a frontot, bizonyos Ursula, most látszik, hogy kár volt megalázni őt Karmelitában, de a Pesti Srácok sosem kér bocsánatot, igaz, akkor egész nap egyebet sem tehetnének, mint írják, hogy miben hazudtak és mennyit, ez is egyfajta végtelen, de nem tanítják az iskolában, annál inkább a pártrollfarmokon, az adófizetők, azaz a TE pénzedből.

Ha már nincs üzemanyag és nincs oktatás, akkor olvasható anyagra miért kéne az legyen? Bár olvashatóból eddig is szűkén voltunk, az olvasandó is elveszni látszik, lehúzza a vécén a szankciós infláció, véletlenül sem az Orbán-kormány, amelyik négy éven át tolta a millió eurókat – összesen húsz szép kicsi millát – az erdélyi magyar sajtóba. Hízott is a HOLDING, nyolcvan százaléka az erdélyi magyar sajtónak az ő kezükbe került, a maradék összekoldulta valahogy az olvasóktól, hogy indíthasson egy független lapot, a Budapest-finanszírozott erdélyi magyar sajtó legnagyobb kárörömére.

Januártól megszűnik a nyomtatott sajtó Erdélyben.

Kész, vége, ennyi volt.

Marad ugyan pár megyei lap, jellemzően a megyei tanácsok által finanszírozva, akiket meg a román állam finanszíroz, ilyenformán a román adólejeknek köszönhetően egyes megyékben, de nem mindegyikben, Juli néni még tud magyar újságot olvasni. Van, ahol már ez sem lesz, országos megjelenésű magyar írott sajtó pedig nem lesz.

1918-ban csatoltak minket Romániához, azóta mindig volt országos terjesztésű magyar napilap. Volt a királyi Románia idején, volt a Ceausescu-rezsim alatt, volt az átmenet zűrös korszakában is, volt mindig.

Aztán jött Viktor Viktorás és megoldotta.

Azon gondolkodtam, hogy George Simion igazán írhatna egy köszönőlevelet Viktornak, neki ugyanehhez a teljesítményhez választást kellett volna nyernie, nem olyant, ahol a törvények, szabályok és állami pénzek őt segítik, hanem igazit, utána majd törvényt hoznia, majd azt betartania, megvívnia a küzdelmet a nemzetközi szereplőkkel, a tiltakozásokkal stb. Most mindettől megmenekült, magyarügyben olyan személy nyújtott neki soha vissza nem térítendő támogatást, akitől a legkevésbé várta volna: a magyar miniszterelnök.

Multumim, Viktor Orban, sa cresti mare!

Ja, hogy támogatás? Igen, az Unió szanaszét szopatta a Kicsit, persze a honiak érzik, de nem tudják, hogy mi a fene volt ez a döntés, így elmondom: NEM LESZ LOVÉ. Lassan mondom, hogy ég a világ Viktoréknál is megértsék:

A kohéziós alapok megvágása azt jelenti, hogy innen buktak 3000, le is írom: HÁROM EZER MILLIÁRD jó magyar forintot, a mezőgazdaság kap, mert Brüsszelben ellentétben minden egyéb állítással, nem genyák ülnek, kiéheztetni nem akarják a magyarokat. Az érdekesebb része a helyreállítási alap, amit viszont jóváhagytak, ezt kürtöli most győzelemként világgá a lakájmédia, pedig ennél nagyobb szopatást el sem lehet képzelni.

A helyreállítási alap pénzeit eleve részletekben adják oda, akkor, HA teljesültek a részfeltételek – ez utóbbiakat nevezi mérföldkőnek, teljesen tévesen a magyar sajtó. Nem mérföldkövek ezek, hanem feltételek, és az igazságügyi reformkérdések csak a hab tortán, ugyanis minden program, ami ebben fut részfeltételekhez kötött – akkor lesz lové, ha teljesíted az oktatáshoz kapcsolódó feladatokat.

Másképp nem lesz!

És nem, nem lehet kimozogni, Viktor.

Mostantól dolgoznod kell!

Ha már Viktor és helyreállítási alap: tudja valaki, hogy mi lesz a helyreállítási alap HITELrészével? Tudjátok, ez az, amit a Kicsi büszkén visszautasított, mert azt gondolta, hogy az ingyenpénzhez majd nem fűznek feltételeket, gondolom nem olvasta el a NextGeneration EU programját, abban világosan le volt írva, hogy miről szól a dal.

Nos, a Kicsi, ez a zseniális stratéga úgy számolt, begyűjti a vissza nem térítendőt, mert azt majd odaadják úgyis, a hitelt meg nem kéri, nehogy valamiféle korrupcióüldözős intézkedésbe kelljen fognia. Aztán rájött, hogy mégiscsak jó lenne az a hitel, és levelet írt Ursula von der Leyennek, hogy kéne a zsetonnak a hitel része is, hogy végül ez az ügy hova jutott, arról bölcsen, mélyen hallgat a sajtó egésze, minket, Zapadnyikokat persze erősen érdekelne.

Szóval, a vissza nem térítendőt jóváhagyták, de ez sem biztos, a hitelről pedig semmi hírünk sincs, ez az az összeg, aminek kamata EGY százalék, azaz a magyar infláció már rég megette.

JA, hogy miért nem biztos, hogy azt a keveset legalább jóváhagyták? Hát, jön még a Tanácsban a szavazás, ott, ahol a csehek épp ara készülnek, megfordítják a szavazás sorrendjét, ennek csak egy oka van, Magyarország ne tudjon vétózni. Igen, így látnak minket azok, akiktől a pénzt kapjuk, ahogy egy ősi dakota mondás tartja: sose vessz össze azzal, akinél van a kasszakulcs, kár, hogy Felcsúton nem árulták a Winettou összest, legyenek bármilyen apacsok arrafelé.

A nemzetközi diplomáciában Magyarország talán még soha nem volt ennyire elszigetelt – mindenki utál minket, és ez csak fokozódni fog.

Joggal utálnak!

Joggal fokozódik!

Emlékszünk még, amikor Szijjártó Petike, ez az elefánt a diplomáciai üvegboltban arról hencegett, hogy bizony, Európa tüdőn lövi magát, de az ő bajuk, mi nem adunk aztán gázt senkinek, nesze neked szolidaritás. Hát, ahogy kinéz, most nagyon jól jönne, ha az OMW szállítana Magyarhonba némi üzemanyagot, legalább Ferencz Jóska emlékére, de a sógorok nem az emlékekből ének, hanem euróból, és minek adják el a benzit/dízelt 150 forint per liter veszteséggel, ha még azt sem engedi meg Budapest, hogy az osztrák (román, szlovák, szerb, horvát, német, francia stb.) állampolgár is tankolhasson kedvezményes áron. Van is kötelezettségszegési eljárás emiatt Magyarország ellen, érthető is.

A ruszkik pedig szállítanak ugyan gázt, de akadozva, darabonként, nehogy be tudjunk tárolni, aztán ne legyen szükségünk rájuk, bár nem jól látják, ezeknek a DNS-ükbe égett a ruszkik seggének nyalása, félő, mást már nem is tudnak. Mindenesetre addig hencegett Peticske, hogy azt jól megjegyezték maguknak a többi országok, így aztán gázzal sem fognak minket kisegíteni – igazuk is lesz. Ellenpélda: Románia látja el árammal, gázzal, pakurával, tűzifával a Moldovai Köztársaságot. Ilyen a szolidaritás. Magyarország nem segít, de legalább leépíti saját magyar nyelvű erdélyi sajtóját – ez is egy segítség, attól függ, honnan nézzük. Bukarestből nézve tuti jó ötlet, és hátravan még a vége, ami maga az ukrán elnök. IS.