NEM LESZ MEGEGYEZÉS AZ UNIÓVAL – MAGYARORSZÁG NEM KAP PÉNZT!

A TYS Media Project értesülései szerint, a válaszlevél nem változott ki túl nagy örömöt az EB tagjai között, egy, a brüsszeli döntéshozatali folyamatokra rálátó informátorunk szerint pedig a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy Magyarország nem kapja meg a helyreállítási alapból járó pénzeket.

1. Magyarország, pontosabban Orbán Viktor még tavaly visszautasította a helyreállítási alapból hitel formájában lehívható pénzeket. Majd, amikor kiderült, hogy a vissza nem térítendő támogatások is komoly korrupcióellenes intézkedésekhez kötődnek, illetve, hogy ezeknek az összegeknek a lehívása is erős feltételrendszerhez kötődik, elengedte a történetet, majd az idei magyarországi választásokig nem is foglalkozott vele komolyabban.

2. A vissza nem terítendő támogatások érdekében minden ország pontos tervet nyújt be arról, hogy mire és milyen ütemben szeretné elkölteni ezeket az összegeket. A terveket nem egyszerű megírni, azok sok uniós szemponttal kell összhangban legyenek, hogy kellően érzékeltessem: stadionokra egy eurócentet sem lehet költeni belőlük. A Magyarország által tavaly leadott terv sem volt túl profin kidolgozva, igazából alibimunkának tűnik. Mintha Budapesten azt gondolták volna, hogy ez vissza nem térítendő támogatás, így nem kell túfilozófálni, adják ide, majd mi elköltjük. Hát, a helyreállítási alap mögött húzódó filozófiának pont ez a lényege: nem lehet csak úgy elkölteni…

3. A sikeres terveket leadó országok zöme, pontosabban az összes, még a háború előtt adta le ezeket a terveket, így aztán a háború miatt előállt új helyzet, a bekövetkező változások már nem finanszírozhatóak ezekből a pénzekből. Több ország is próbálkozott már azzal, hogy újratárgyalja a leadott tervét, hivatkozva a háborúra, vagy épp az energiaválságra, (például Románia – TYS megjegyzése) ezeknek a kérelmeknek a Bizottság eddig ellenállt – a finanszírozás átalakítása ugyanis ismét összeurópai üggyé válna, ami könnyen káoszba torkollhat. Magyarország azonban némiképp előnybe kerülhet, ha a tervét már a háborús következmények ismeretében adja le – ez óhatatlanul is feszültségeket szül a tagállamok körében, ugyanis ez jogosulatlan versenyelőnynek is olvasható, de ez még áthidalható – a tavaly leadott magyar terv finanszírozási ütemének átszervezésével, az azokban foglaltak elfogadásával stb.

4. A nyugati politikusok nagyon nehezen tudnánk elmagyarázni saját szavazóiknak, hogy végül miért szavazták meg a Magyarországnak, másképp fogalmazva, az Orbán Viktornak járó pénzeket. Egyszerűen ott tart a nyugati világ, hogy egy államfő, miniszterelnök, EP-képviselő sem engedheti meg magának, hogy szavazóiban az a kép alakuljon ki, mintha Orbán Viktor ismét győzött volna – ahogy azt a budapestiek mondják: „kimozogta”

5. Magyarország oroszbarát politikája szintén akadálya annak, hogy megegyezés szülessen. Az ország, amely nem engedi át területén a vele szövetséges államok fegyverszállítmányait, ahol az állami kézben levő média egyrészt folyamatosan azt orosz propagandát közvetíti, másrészt vég nélkül az Unió hanyatlását kívánja, azzal nagyon nehéz barátságos viszonyt ápolni.

6. A vétók: talán ez az egyik legsúlyosabb ok. Magyarország sokszor vétózott, bár volt olyan ügy, amelyben a nyugati felek is elfogadták a magyar szempontokat, mint például a kőolajra kivetett embargó, ami alól Magyarország úgy kapott felmentést, hogy ezért nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennie, minden nyugati államfő szolidáris volt ebben a kérdésben Magyarországgal, lévén az ország oroszfüggősége a kőolaj terén nem titok senki előtt. Azonban a Kirill pátriárka miatt bemondott magyar vétó, a globális minimadó elleni szavazás, vagy a gázfogyasztás 15 százalékos visszafogása elleni magyar szavazat olyan üzenetet küldött az Unió vezető intézményei felé, mintha Magyarország nem az Unió tagja lenne, vagy nem akarna azt lenni. Nos, a helyreállítási alapok összegét az Európai Bizottság hitelként vette fel, így ezek nem olyan összegek, amelyek automatikusan, a csatlakozási szerződés alapján járnának bármely uniós tagállamnak – ezért is lehetett rá külön feltételrendszert kidolgozni. A vétók, és úgy általában Magyarország viselkedése miatt joggal merül fel a kérdés: ha a tagállamok vállalják, hogy visszafizetik részüket, de Magyarország majd ismét különutakon indul el, akkor a feltételrendszer értelmében a többi tagállamnak kell kifizetnie Magyarország helyett is a hitelrészt. Márpedig a bizalom Budapest irányába elfogyott. Így aztán ha az EB még elfogadná a magyarok válaszlevelét, a helyreállítás pénzek csak akkor indulnának meg Budapest felé, ha arra a tagállamok miniszterelnökeit, államfőt tömörítő Európai Tanács is megszavazza – itt pedig szinte biztos, hogy nem fog átmenni. Kérdés csak az: a Bizottság dobja vissza a válaszlevelet, ezzel megkíméli Magyarországot egy iszonyúan nagy blamázstól (képzeljük csak el, a 27 tagállamból nagyjából 15-en konkrétan ellene szavaznak, miközben Budapest mellett immár a lengyelek sem biztos, hogy leteszik a voksukat), vagy az által megfogalmazott vélemény mellett továbbküldi a Tanácshoz szavazásra, azzal a céllal, hogy Orbán Viktor és a magyar kormány egy, az Unió eddigi történelmében is példátlan pofont kapjon. Míg az előbb felsoroltak politikai megfontolások alapján kialakuló válaszok, addig ez utóbbi már érzelemi kérdés lehet, azaz, lehet, hogy Ursula von der Leyen majd úgy érzi, eljött az idő, hogy a budapesti látogatásán elszenvedett megalázását visszafizesse Viktornak, és elküldi a magyar tervet a Tanács elé szavazásra.

A TYS egyébként azt is megkérdezte az informátoraitól, hogy miként látja: Magyarország ilyen mértékű megleckéztetése nem eredményezi-e azt, hogy Orbán Viktor végül tényleg kilépteti az országot az Unióból? Nos, mint kiderült, ez már nem szerepel az első számú szempontok között – igazság szerint akadnak olyan erősebbnek számító tagállamok, akik kifejezetten szeretnének megszabadulni a demokráciát leromboló Magyarországtól, míg a többség úgy van vele, hogy Orbán vagy alkalmazkodik a közösséghez, ahogy azt mindenki megteszi, természetesen érdekeik fenntartása, képviselete mellett, vagy, ha neki bent nem tetszik, akkor kint tágasabb. Magyarán: Magyarország esetleges Unióból való kilépése már nem hoz lázba senkit – és ez a legrosszabb, ami történhet egy alapvetően zsarolásra, kemény alkudozásokra, vétókra építő miniszterelnökkel: nem veszik már őt komolyan.

Hát, itt tartunk most.

Megérte, kedves magyar szavazópolgár?