9 OK ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI: MAGYARORSZÁG ÖSSZEOMLIK

A Kicsi zseniális lépésként, igazi hős Brüsszel-ellenes harcosként visszautasította a Next GenerationEU alapból felkínált alacsony kamatú kölcsönt, a vissza nem térítendő alapokhoz pedig nem fér hozzá, mert nem adott le megfelelő terveket. Az uniós alapokat a jogállamisági problémák késleltetik, az orosz pénzek pedig fogytán vannak, vagy már el is fogytak, és nem lesz belőlük utánpótlás.

Amikor Viktor-Viktor úgy lengette be a vétót Kirill miatt, hogy azelőtt 24 órával állapodott meg a hatodik szankciós csomag elfogadásáról, akkor a Kicsi összetörte a róla szóló illúziók utolsó porcelánbabáját. Addig ugyanis az volt az általános vélemény az eurokraták körében, hogy Viktorral nehéz megalkudni, de, ha sikerült, akkor azt mindig betartja. Nos, ez az imizs megdőlt, és jól mutatja a kedves vezető elmeállapotát, hogy mai napig nem jött rá: saját magának ártott ezzel a legtöbbet. Továbbra is hősként tekint magára, a vallásszabadság megvédőjére stb. Gyakorlatilag Viktor-Viktor már nemcsak patás ördög, hanem hazudozó is egyben – ez utóbbi pedig az első szög lehet politikai koporsójában.

A piaci szereplők azt még benyelték volna, hogy a választási kampányban ársapka van az üzemanyagon, mert láttak ők ennél rosszabbat is, de azt már nehezen, hogy két hónappal a választások után is megvan, és semmi jele annak, hogy kivezetnék. Magyarországra így már nem éri meg üzemanyagot exportálni, és a MOL-nak hamarosan majd egyedül kell ellátnia a magyar piacot, a kisebb benzinkutak tönkremennek, vagy már tönkre is mentek. A legutóbbi hír, hogy a kormány hozzányúlt a kőolajtartalékokhoz, hogy tovább tudja tartani az ársapkát. Magyarán: nem a távoli jövőt, hanem az augusztusi, szeptemberi hónapokat élik fel, bízva abban, hogy addig valami majd csak lesz. Nem lesz!

Az egy dolog, hogy Kocsis Máté és Gulyás Gergely egymásnak homlokegyenest nyilatkozatokat tesz a Pegasus-ügyről, de azt már senki sem hiszi el a nemzetközi szereplők közül, hogy Magyarország külügyminisztériumának számítógépeit csak úgy feltörték az oroszok. A gyanúalapos, és nem minden alap nélküli: a magyar hatóságok egy része hagyta az oroszokat betörni a gépekre, akik így NATO és EU anyagokhoz férhettek hozzá. Túl azon, hogy a nemzetközi, főként nyugati titkosszolgálatok már eddig is óvatosak voltak a magyar kollégákkal szemben, az is nyílt titkok, hogy a háború kezdete után, amikor látták, hogy Orbán szembemegy a forgalommal, szinte nullára állították le a titkosszolgálati információcserét. Nemcsak az amerikai, vagy a nyugat-európai államok titkosszolgálatairól beszélünk, hanem az Európai Uniós egység koordinálása szakszolgálatairól is. Ez pedig az üzleti életre is kihat: senki nem akar adni pénzt egy olyan országnak, amelyre még csak rálátásuk sincs, akiben immár nem bízik senki, ahol a „szavatartó” miniszterelnök imázsa is szertefoszlott (lásd 2. pont), és amelyik összejátszik az ellenséggel. Hogy a hivatalos intézmények így gondolkoznak az érthető, de érthető a magánbefektetők szempontjából is: ki akarná oda vinni a pénzét, ahol azt a kormány egy mozdulattal elveheti tőle extraprofitadó formájában?

Egyrészt összevisszaság van az ilyen irányú kormánykommunikációban, és ez még békeidőben is zavart okoz, hát még egy olyan országban, ahol… – lásd a 4. pontot! Az ársapka erőltetett fenntartása, az MNB kamatemeléseinek elmaradása, az ezzel kapcsolatos kétértelmű kommunikáció, a kormány harcias, de piacellenes nyilatkozatai mind-mind azt az üzenet közvetítik, hogy nincs értelme forintban üzletet kötni, mert arra csak ráfázni lehet. Nehezíti a forint jövőjét az a kép is, hogy egyelőre nem, látni azt sem, hogy honnan jutna tőkéhez a magyar gazdaság, mivel az uniós pénzek körül nagy a bizonytalanság, sőt, ha fogadni kéne, akkor vélhetően arra fogadna a gazdasági szereplők többsége, hogy ezek nem érkeznek meg Magyarországra, lásd 1. pont. ÉS akkor azzal fenygeti a kormány a különadót utasaira ráterhelő utazási cégeket, hogy behajtja rajtuk, meggátolja őket ebben… Az egésznek inkább olyan Belorusszia-szaga van, és nem az európai civilizációban megszokott üzletmenetet mutatja.

Miközben az összes gazdasági szerelő látja, hogy Magyarországon közel a pillanat, amikor kiürülnek a gáz- és üzemanyag tartályok, a kormány nemcsak, hogy semmilyen intézkedést nem tervez a tartalékok megőrzésére, a fogyasztás visszafogására, hanem egyenesen bátorítja azt. A magyarnak úgy kell élnie, min tha se háború, se koronavírusjárvány nem lett volna soha, és ezért az illúzióért semmi sem drága. A 3. pontban már írtuk, hogy az üzemanyagtartalékokhoz is hozzányúlt a kormány, tegyük hozzá, hogy a gáztározók alig lépték túl a 25 százalékos telitettségi szintet, miközben februárban állt ez még nyolc százalékon is. Az európai országokban törvény tiltja, hogy a tározókat 25 százalék alá ürítsék, ez stratégiailag fontos, egy kimaradás, energiaválság esetén ezekből lehet működtetni a kórházakat és a főbb intézményeket. A magyar kormány viszont semmiféle, a jövőbe mutató felelősséget nem akar felvállalni és vélhetően nem is gondolkodik ilyesmiben, ez viszont az ipari befektetőket és az ipari szereplőket ejti gondolkodóba: mit kezdnek gyáraikkal, üzemeikkel, ha nem lesz energia Magyarországon? Ráadásul az eddigi gyakorlat azt mutatja, ha beüt a gikszer, akkor a magyar kormány elsőként rajtuk, az iparosokon veri el a port fogyasztási korlátozással, vagy valami hasonlóval. Ötleteik biztos lesznek, nem kell őket félteni…

Divat a magyar médiában a magyar kormányzatot dicsérni, amiért jól teljesít x vagy y szemszögből nézve, és még nagyobb divat Orbán Viktor zsenialitását dicsérni, akinek irányítása alatt negyedjére van meg a kétharmad és továbbra is kedvezményes a csirkefarhát, de ez a tudásnak nevezett valami nem zseniális, hanem olcsó vásári mutatvány, amire ráadásul irgalmatlan sok pénzt költöttek el. A kormánytagok sivársága abban mutatkozik meg, hogy szemmel láthatóan semmi, de semmi fogalmuk sincs a jövő technológiáiról, a jövő nagy kérdéseiről. Azt hiszik, hogy az óvodások nemi élete a legfontosabb kérdés a világon, és elég nekik ebben állást foglalni, máris bebiztosították az ország helyét egy boldog jövőben. Nem így van! Romániába nemsokára érkezik és üzembe helyezik az első amerikai gyártású nukleáris minireaktort. Bár a technológia kapcsán még sok a kérdőjel, de ezek csakis annak pénzügyi-gazdasági részére vonatkoznak, és nem a technológia biztonságára. A minireaktorokról sokan már úgy beszélnek, mint az energiaforrás jövőjéről, ha ez összejön, akkor Románia lesz az energetikai hub a térségben. Nem is titkolják, ezért lobbiztak az USA-nál, hogy idehozza a projektet. Ahogy a járvány alatt is szembeötlő volt, hogy mennyire nem képes a kormány az orvosi tudással lépést tartani (Orbán a lehetséges negyedik oltásról: úgy nézek ki mint egy ementáli sajt), ahogy azt is tudjuk, hogy olyan hibákat is lekövettek, amelyek emberéletekbe kerültek, de ezt továbbra is titkolják, pont úgy nem értik a háborút és annak hazánkra gyakorolt vonatkozásait, pont úgy nem értik az energiaválságot, és nem értik a szövetségesi magatartását lényegét, ahogy a diplomáciai szimbolikát is sutba vágják, a magyar külügyminisztérium, élén Szijjártóval és Menczerrel úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban, ráadásul nemcsak törnek -zúznak minden lépésükkel, hanem oda is szarnak a nappali közepére. Minderre pedig még büszkék is!

Nincs ellenzéke sem a kormánynak, mert sikeresen leszalámizta őket, ez is olyan zsenialitás, amit a Kicsinek szoktak tulajdonítani, de most az a helyzet, hogy baj esetén az sincs, aki átvegye a kormányzást. Az országnak az a fele, amelyik nem fideszes – és jó nagy része ilyen – egyszerűen nem érzi úgy, hogy képviselve lenne, hogy érdekei legalább halványan megjelennének a kormány politikájában. Nincs meg a békés egyet nem értés kultúrája, és igény sem mutatkozik erre. Baj esetén az ország egyik fele egyszerűen kivonja magát a probléma megoldásából, mert egyrészt nem ők csinálták a bajt, másrészt oldják meg azok, akik a Fideszre szavaztak, és aligha mondhatja azt bárki, hogy ne lenne igazuk. Társadalmi szolidaritás nélkül azonban nem lehet túllépni a válságokon, a mostani pedig nem is akármilyen válságnak ígérkezik.

Ha azt mondtuk, hogy a társadalomban nincs igény a szolidaritásra, nincs meg a békés egyet nem értés kultúrája, akkor vessünk csak egy pillantást a kormánysajtóra. Kifejezetten keresztes hadjáratot folytatnak mindenféle árnyalt gondolkodás megjelenése ellen, pallossal üldöznek minden olyan cselekedet, ami a szolidaritás felé mutatna, miközben semmiféle szakmai szempont nem jelenik meg az általuk szerkesztett lapokban: sem a járványt, sem a háborút nem tudják közvetíteni a lakosság felé, helyette orosz propaganda megy nullahuszonnégyben, amit nem átallnak úgy nevezni, hogy ők a béke pártján állnak. A bűn azért is hatalmas, mert minden, de minden fogalmat elinfláltak, annyira, hogy Magyarországon ma már a nemzet, a béke, a betegség, az egészség, a klímaváltozás, a zöldpolitika, a vallásszabadság, a kereszténység, a méltóság, a jogállam stb., semmi, de semmi nem azt jelenti, amit az a világ civilizáltabb felén jelent. Nincsenek már szavaink sem, amivel leírhatnánk, hogy mit szeretnénk, mert ellopták őket.

Aki azt hiszi, hogy a fentiek súlyos problémák, olyanok, amelyek egy ország összeomlásához vezetnek, az nem téved. Rossz hír, hogy ezek mégcsak nem is a legsúlyosabbak, nem említettük a nemzetközi elszigetelődést, a gyűlöletben felnövő generációkat, a korszerű tudás hiányát, annak megszerzésére irányuló lehetőségek hiányát. A következménye mindennek csak egy lehet: Magyarország legtöbb két éven belül összeomlik!